2011. június 9., csütörtök

like vs. dislike

Arról lesz szó amiről beszélnek, ami aktuálisan érdekli az embereket. Pontosabban nem biztos, hogy érdekli, előfordul, hogy irritálja. De mivel "like"-os világban élünk gyakorlatilag mindkét viszonyulás ugyanazt éri el. Beszélek róla mert érdekel, kibeszélem, mert irritál. Szóba hozom, keresem a hasonlóan viszonyuló párbeszélő társakat és megkönnyebülök. Bulvármegélhetés szempontjából mindegy, hogy "like" vagy "dislike", ebben a világban a kettő összege számít, sőt néha jobb ha a "dislike"-ból több van. Felmerül a kérdés: Mit lehet tenni ellene? Nem beszélni róla, nem küldeni email csatolmányként, nem gondolni rá. Ez utóbbi nem biztos, hogy működik, de az biztos, hogy az első kettő betartása nélkül esély sincs rá. Elsősorban türelemre lenne szükség, hogy miközben tudom, hogy cseszegeti az agyamat nem kiabálom ki magamból, amit valljuk be elég nehéz megoldani. Mi másról tudunk beszélni mint amire éppen gondolunk? De mégis, először kevesebbet beszélni, néhány szóval elintézni aztán kevesebbet gondolni, néha akkor is csöndben maradni amikor eszembe jut, és valamilyen úton módon csak eltűnik.
És mi van ha jön egy újabb "jelenség" amiről ösztönösen beszélni kéne? A fent leírt agyi "evolúció" nem egy két perces mutatvány, idő kell hozzá, amely idő alatt temérdek "jelenség" köszön be hozzánk. Közben mindről nem beszélni, mindre nem gondolni... a lényeg az idő, előbb utóbb kirajzolódik, hogy mind egy kaptafa, mint a sorozatok: megölnek valakit, helyszínelés, nyomozás, gyilkos kitalálás, rosszul lesz valaki, kivizsgálás, találgatás, betegség beazonosítás. A közös pontok a halál a dráma és a happyend. Ahogy bármelyik klisé feltűnik egy képzeletbeli betonfal emelkedik közém és a "jelenség" közé, egy másik dimenzióba kerül amit nem érzékelek. Persze még mindíg van benne hajszálnyi tudatosság, hogy akaratlagosan "hátsó szándékból" szelektáltam, de ez már a bűntudat ingerküszöbét nem veszélyezteti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése